Jobb ilyenkor elköszönni – Szabó Zsolt

2018-06-01 09:19:58
Rovat: Profi - vegyes |
Megye:
Játékvezetők: Szabó Zsolt |


Három, kettő, egy – és vége. Játék a számokkal: Szabó Zsolt a 321. NB I-es mérkőzését vezeti szombaton Újpesten – a meccs végét jelző hármas sípszava egyúttal saját, élvonalbeli karrierjének a végét is jelzi majd.

 

Mintha ma lett volna: 1996 szeptemberében a Vác–Pécs bajnokit (5–0) bízták rá először, és bár az akkor 24 esztendős játékvezető fiatalnak számított, bizonytalannak semmiképp: még két perce sem volt NB I-es bíró, amikor a hazai védőt, Andrássy Csabát sárga lappal fegyelmezte. Kezezésért, jogosan.

 

 

Sárga a második percben? – kérdezett vissza a 46 esztendős Szabó Zsolt. Nos, erre nem emlékeztem, de talán érthető, hiszen az azóta eltelt két évtizedben szerencsére rengeteg meccsen működhettem közre, ezer és ezer élményem, örök emlékem marad róluk. Jól emlékszem viszont arra, hogy a hazai kispadon Strausz László is akkor mutatkozott be.”

 

 

Valahol el kell kezdeni: ez a mérkőzés a váci Nagy Tibornak a 262., a pécsi kaput védő Disztl Péternek a 361. bajnokija volt.

 

 

Jó érzéssel tölt el, hogy az NB I-ben eltöltött huszonkét szezon közben tizenhárom évig a nemzetközi porondon is ott lehettem, és mert egykor még volt átmenet a játékvezetés és az asszisztensi szerepkör között, azt kevesen mondhatják el magukról, hogy európai kupameccset vezettek, lengettek is rajta, voltak az alapvonalon és a két kispad között is. Nekem mindegyikből kijutott, százötvennél is több nemzetközi mérkőzésen vettem részt.”

 

 

A magyar futball történetében senki sem vezetett háromszáz élvonalbeli mérkőzést, vagyis Szabó Zsolt 320 fellépése rekord (statisztikánk szerint Kassai Viktor 297-tel követi), ennyiből képtelenség kimazsolázni a legizgalmasabb pillanatokat.

 

 

A magyar futballban a Ferencváros–Újpest kiemelkedő játékvezetői feladat, hatszor kaptam meg ezt a párosítást – emlékezett Szabó Zsolt. – Két kupadöntő, az ETO–Honvéd és az MTK–DVSC egyaránt örök emlék, voltam Szuperkupa-mérkőzésen, Ligakupa-fináléban. Saját számításaim szerint a Fradi, az Újpest és a Debrecen meccsein működtem a legtöbbször – és lám, a búcsúmeccsemen is e háromból találkozik kettő –, ami arra utal, hogy fontos bajnokikat kaptam. Mégis a legfontosabb: rengeteg jó embert ismertem meg a pályafutásom során, életre szóló barátságokat kötöttem.”

 

 

Amikor az erzsébeti piacon egy kétméteres, kigyúrt alak azzal szólította meg, régóta akar beszélni vele, mert mindig a Fradi ellen fúj, Szabó Zsolt nevetve szerelte le a kötekedőt: nemrég az újpesti piacon éppen azzal találták meg, hogy az Újpest ellen fúj – a játékvezető életéhez ez is hozzátartozik.

 

 

Búcsú tehát szombaton – de miért éppen most? A játékvezető erre azt mondta, egyre jobban érzi a kort, egyéb feladatai egyre kevesebb időt engednek a felkészülésre, miközben a regeneráció is egyre hosszabb.

 

 

Eljött ennek is az ideje – összegzett. – Az előző évben a klubtulajdonosokat kérdezték a bajnokságról, és a legjobb játékvezetőnek engem jelöltek a legtöbben. Talán jobb ilyenkor elköszönni, és nem megvárni, míg ugyanezek a sporttársak, a klubvezetők, a játékosok azt kérdezik: mikor hagyja már abba végre?”

 

forrás: nso.hu